Leszno története

A legkorábbi írásos említések Lesznóról a 14. század végéről származnak, de különböző archeológiai kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy ezek lehetnek akár két évszázaddal régebbiek is. Saját története azonban a 16. század első felében kezdődik, amikor ugyanis a reformáció egyik jelentős központjává vált. 1547-ben kapta meg a város jogát.

Mivel ebben az időben Leszno Śląsk (ejtsd: szlonszk) határvidékén terült el, hamar egy bizonyos központtá vált, ahova leginkább a vallásos üldözések elől menekülők érkeztek. Itt a legfontosabb megemlíteni a Cseh Testvéreket – ez egyfajta a huszitáktól származó vallási közösség volt, amit emigrációra kényszerítettek a katolikus Habsburgok. A Cseh Testvérek Lesznóban gimnáziumot alapítottak, ahol a Comenius-ként is ismert, pedagógus Jan Amos Komensky tevékenykedett, akit a modern pedagógia megteremtőjeként ismerhetünk leginkább. A harmincéves háború után Lesznóban menedékre leltek Śląskból és Németországból származó evangélikus menekültek is. A menekülteknek köszönhetően Leszno kimagasló kézművesekben gazdagodott és fejlődött. Ebben az időben a város arra volt jó példa, hogy Lengyelország, az „az ország, ahol nincsenek máglya égetések”, ahol a vallási tolerancia uralkodik. Összesen négy vallás követői éltek együtt ekkor: katolikusok, evangélisták, kálvinisták és a zsidók. Leszno aranykora 1656-ban ért véget, mikor a lengyel–svéd háborúban a várost teljesen leégette a lengyel hadsereg. Fél évszázaddal később, 1707-ben a város ismét leégett. Ezúttal a szász hadsereg által az északi háború idején, mivelhogy Leszno a Leszczyński családhoz tartozott, amelyik család adta Stanisław Leszczyńskit, Lengyelország akkori választási királyát. Újra felépítették a várost, majd ezt követően textiliparáról vált hírhedté. Lengyelország második felosztását követően Leszno Poroszországhoz került, elnevezését Lissa-ra cserélték. Lengyelországhoz a versailles-i békeszerződés következtében az I. világháború után került vissza, fontos határvidéki településsé válva ezzel jelentős katonai helyőrségével. 

A II. világháború után megkezdődött a város újjáépítése. Európa egyik legnagyobb vitorlázó repülőgépterét hozták létre, valamint jelentősen nőtt a városlakók száma. Leszno manapság a Nagy-lengyelországi vajdaság egyik legnagyobb városa. Korszerű, modern, de továbbra is emlékszik a múlt örökségeire: a multikulturalizmusra és a toleranciára.

 

Lesznóval kapcsolatos ismert személyek:

I. Szaniszló (1677-1766) – lengyel király, lotaringiai herceg, Leszczyńska Mária francia királyné, XV. Lajos feleségének apja

Haym Solomon  (1740-1785) – kereskedő és bankár, az amerikai forradalom legfőbb pénzembere

Ottomar Anschütz (1846-1907) – úttörő fotográfus

Leo Baeck (1873-1956) – rabbi, teológus és filozófus

Stanisław Grochowiak (1934-1976) – költő, dramaturg, újságíró

Roman Maciejewski (1910-1998) – zeneszerző